Üdvözöljuk a Csúz község oldalain! Ma 2017. december. 12, kedd, Gabriella napja van.   |      

Történet

A község határa már a régi időkben is lakott volt, erről tanúskodik a sok régészeti lelet. A legrégibb értékes leletek a csiszoltkő-korszakából származnak, a csigavonalas építészeti elemeket (volutakultúrát) alkalmazó településről. A kőkorszak későbbi idejéből vájatos (kanneles) kerámiát használó települést is tártak fel. Bronzkori település nyomaira is rábukkantak, sőt a "Szlovákia régmúltjának ékszerei" című kiállításon egyszerű aranygyűrű látható egy korai vaskorszakbeli férfi sírjából. Találtak római-barbár települést is.

A Vaskapu nevű határrészen állt Louth község, amely a tatárjárás idején elpusztult.
A mai községet először 1236-ban említik Chus néven. Eredetileg királyi birtok volt, s a Szemere nemzetségbeliek birtokolták. Később az ehhez a nemzetséghez tartozó Chúzy nevű Sándor kapta. 1394-ben a falu Chuz néven szerepel.
1434-ben a község közelében Jan Jiskra és serege ádáz harcot vívott a király katonáival, s utána nemsokára kitört a kolera.
1414-ben még Csúzy Mihályt említik a falu földesuraként -- ugyanis az itteni Szemere nemzetségbeliek felvették a falu nevét, amely akkor már Csúz volt --, de a korabeli oklevelek szerint Csúzon 1537-ben már több földbirtokos is van.
1540-ben Csúzy János és Menyhért, valamint hozzátartozóik kapnak a falura adományt, de a birtokosok között már a Dévyeket, Szentpéteryeket és a Szentmihályiakat is említik. Azután váltakoztak itt a birtokosok. így 1553-ban Felpéczy Ferenc, Kapocsy Imre, Szentpétery János, 1584-ben Sárkány György és neje nevével találkozunk.

A helyzet a 17. században sem változik lényegesenA helyzet a 17. században sem változik lényegesen: a fő földesurak a Csúzyak, de több nemesi család váltakozik itt.
1631-ben kitört a pestisjárvány, s a lakosság jelentős része áldozatául esett a betegségnek. 1636-ban vagyonrészbirtokos lett itt a várkonyi Amade Judit, 1644-ben Pethő László özvegye, s 1646-ban Csúzy Tamás is, aki Sárkányékkal, Amade Judittal és Pethőnével egyi.itt bérbe adja a földjeit. 1659-ben Rudnay István és Csúzy Zsuzsanna gyermekei osztoznak az itteni vagyonon. Csúznak az említett birtokosai mind valamilyen rokonságban voltak a Csúzy családdal.
A törökök 1551-ben, 1576-ban és 1669-ben elpusztították a falut; 1699-ben lakatlan községként említik. 1663 nyarán Apafi Mihály harcba keveredett a törökkel Érsekújvárért, és seregével Csúzon is átvonult. 1718-ban a Vág mentéről, Liptóból s a mai NyugatSzlovákia más helyeiről szlovákokat telepítettek be a községbe; ez a betelepítés a 18. század végéig tartott. 1718-ban Csúzy Ádámot említik a falu egyik földbirtokosaként, aki a részét eladta Fekete Györgynek. Később a földbirtokosok közt tartják számon Csúzy Imrét, Szluha Ferenc örököseit, Naszvady Mihályt és Róth Ádámot. 1746-ban báró Amade László a részét bérbe adja Hunyady Lászlónak, de ezt az Amade-örökösök bírósági úton megtámadják. A földbirtokosok között találjuk 1755-ben Zmeskal Jóbot és a Sembery-örökösöket is, 1756-ban az Ocskay családot. 1767-ben a jobbágyok fellázadtak a számos kis földbirtokos ellen. 1793-ban a Csúzy-örökösök között vannak a Végh és a Vörös családok, a 19. század elején a község birtokosai a Halassy, Szalacsy, Kürthy, Bozó, Wodiáner, Peredi, Szegedy, Lehner, Szigethy, Végh, Nagy, Bathó, Rozsos, Schertz családok, továbbá Riedl, Babarczy és Erlach bárók. De ebben az időben is a Csúzyak voltak a legnagyobb birtokosok, egészen 1848-ig. A 19. század végén a birtokosok között volt az esztergomi érsekség is, továbbá ifj. Kálmán Rudolf, báró Hammerstein Richárd, Bathó Aladár a társaival, Steiner Mihály és özvegy Balogh Kálmánné. A 20. században, 1945-ig a következő birtokosok voltak a községben: báró Hammerstein Richárd, az esztergomi érsekség, Keszlco Miksa, Bathó István, Lajos és Béla, Kálmán Béla, Paál Dénes, Broušek, Weisz Ödön, Hönig Ödön, Weiszberger kisasszony, Markstein, valamint özvegy Kálmán Lászlóné.
1876-ban kolerajárvány, 1914-ben feketehimlő pusztított a faluban.
1869-ben 1807, 1900-ban 1892, 1942-ben már 2458 lakosa volt a községnek. A legtöbb lakos 1961-ben élt itt: 2528.
1948-ban a falu nevét Dubník-ra változtatták.

Műemlékek

A templomot már 1317-ben említik, persze még mint fatemplomot, amelyet 1357-ben szenteltek Árpád-házi Szent Erzsébet nevére. 1397-ben új, gótikus stílusú kéítemplom épult, melyet cölöpkerítés vett körul. Késéíbb e templomot kéífallal erősítették meg, de ez sem védte meg a lakosságot a török veszedelemtéíl. A templom a támadások idején megrongálódott, csu pán ideiglenesen javították meg. így kerult sor az új, római katolikus Árpád-házi Szent Erzsébet-templom építésére az 1750-1754-es években, rokokó stílusban. De ez az 1763-as földrengés következtében csaknem teljesen tönkrement: a falak megrepedeztek, ezért az építményt támpillérekkel kellett megeréísíteni. 1764-ben építették át neo barokk stílusban. 1955-ben és 1977-ben restaurálták. A régi templomból csak a szentély falainak alsó része maradt meg.

Bél Mátyás Komárom vármegye leírásában már a 18. század elején említi Csúzy Imre kúriáját. Egy évszázaddal később Fényes Elek utal Csúzy Zsigmond kastélyára és a gyönyöru angel parkra, amely sok egzotikus fafajtájával ékessége a messze környéknek. Ez a kastély ma is áll a község felso végén. Földszintes, klasszicista, "L" alaprajzú épulet, a fohomlokzat közepén portikusszal (nyitott oszlopcsarnokkal), amelyet háromszögu timpanon zár le. A fohomlokzatot félköríves lezárású, domborúan keretelt hosszúkás ablakok tagozzák, a homlokzatmélyedést angyalalakok díszítik. A kastély homlokzatait valamikor sávos rusztika tagozta. A koronázópárkány fogazatos kiképzésu, csak a portikuszt díszítik mértani ábrák. A keleti szárny udvari részén uvegezett veranda volt. A homlokzati emléktábláról megtudhatjuk, hogy Csúzy Pál alapítványt létesített az érsekújvári kórház építése céljára. A 19. század 2. felében Csúzy Páltól Hönig Ódön vette meg a kastélyt, s az o családjáé volt 1945-ig. Késobb az oktatásugy rendelkezett vele (pedelluslakás volt), jelenleg a Poprádi Vagongyáré, és uvegezo muhelye muködik benne. Egyébként az épulet állaga nagyon rossz.

1848 után a Csúzyak egykori terjedelmes parkjában több úri lak épült. A parkot ugyanis - amelyben sok szép szobor volt - a 19. század 2. felében megvette a fűri Steiger György, aki azután eladta Markstein bérlonek. Ő kivágatta és tüzifaként eladta az erdei és díszfákat, a park teruletét pedig felparcelláztatta. Markstein ezzel nagy nyereségre tett szert.

A fentebb leírt kúriától délre egy másik kastély is állt, amelyet még a 19. század elején építtetett a Hunyady család. Erre tábla is utalt a lebontott magtár falán. A 19. század 2. felében Hunyady Anna eladta a kastélyt Schwartz vállakozónak, ez továbbadta Weisz Ödönnek. A épuletet 1945 után iskolai célokra használták - ebben az időben bontották le a mellékszárnyát -, majd 1970 után az új iskola játszóterének kiépítése végett az egész épületet lebontották. A kastély késő klasszicista stílusú, "L" alakú épület volt, a főhomlokzata közepén háromszögű timpanonnal lezárt portikusszal. Egyébként hasonlított a fentebb leírt kastélyhoz.
Mindhárom kastély főhomlokzata előtt fémkorláttal kerített terasz állt.

Az utca másik oldalán, a fentebbi kastéllyal szemben egyszerű, "L" alaprajzú kis kúria található. Ez a terület is a Csúzy-parkhoz tartozott. A kúriát a 19. század 1. felében építtette a Szilley család, a 19. század végén Hönig József szerezte meg. 1948 után az épuletet bolttá és lakásokká alakították át. Jelenleg vendéglo működik benne, s a hátsó részét raktárként használják. Az egyszerű, már korszerűsített főhomlokzatot csak a hosszúkás ablakok tagozzák.

Az előző kúriától délre egy másik kúria állt, de még szintén a Csúzy-féle park területén. 1849 után hosszú ideig járásbíróság működött benne. Azután Csúzy Pál a feleslegessé vált épületet eladta Paál Dénesnek. Az 1931 és 1945 közötti években Dr. Szegedy Károly orvos lakott benne. 1945 után lakások voltak benne. Noha 1982-ben javították, az agyonhasznált épUlet már összedőlt. A kúria egyszeríi, téglalap alapú volt, a parki homlokzat közepén uvegezett verandával. Az utcai rész kéttengelyes homlokzatú volt.

A község nyugati részén, az új alapiskolától nem messze áll a falu legnagyobb kastélya. A Szombathelyi család építtette a 19. század elején klasszicista stílusban. Később a Balogh család örökölte. A 20. század húszas éveiben megvette a katolikus egyház, és megnyitotta benne az Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett leányiskolát. Az "L" alaprajzú földszintes épületen semmiféle építészeti érdekesség nem található a déli homlokzatnak a háromszögű timpanonnal lezárt rizalitján kívül. A sokszor átalakított épület ma rossz állapotban van. Mellette megmaradt az eredeti park egy része is.

Ezzel a kastéllyal szemben szecessziós stílusú kúria áll: az Ölveczky család építtette 1926-ban, a Pyber család 19. századi kúriájának alapjain. Az építőanyagot Jászfaluból szállították a Kálmán család lebontott kastélyából. A kúria ma is az ölveczky családé, s jelenleg folyik a rekonstrukciója. "L" alaprajzú földszintes épulet. A hosszabb szárny homlokzatának közepén ívelt toldaléképulet van, felső részén háromszög alakú csúccsal. A homlokzatokat falsávkeretek és háromszögekkel díszített domború keretekbe foglalt hosszúkás ablakok tagozzák. Az udvari oldaion árkádos, részben beuvegezett folyosó van. A kúriához a 20. század elején épített emeletes magtár is tartozik.

Az a 19. század elején épult kúria, amely a Csúzy család egyik rokonáé volt, a 19. század végén Hammerstein Richárd báró családi fészke lett. Az új tulajdonos az udvarban gazdasági részleget alakított ki. A 20. század hetvenes éveiben az épuletet lebontották, s a helyén míivelődési házat építettek. A kúria "L" alaprajzú egyszerű földszintes épulet volt, az udvari részén nyitott árkádos folyosóval.

A volt községháza mellett megmaradt egy parkrész a Kálmán család kastélyától. Ezt a kastélyt a 19. század elején a Szalacsy család építtette, s ebbe a családba nősült be id. Kálmán Rudolf. Utána fia, ifj. Kálmán Rudolf örökölte a kastélyt, azután itt laktak a testvérei is: Ferenc és András. Kálmán Ferenc a kastély előtt 1919-ben kialkudta, hogy ne tizedelje meg a csehszlovák hadsereg a község férfi lakosságát, amely államellenes akcióba keveredett. A sikeres tárgyalás után az elítélteket 44 000 korona óvadék ellenében szabadon engedték. 1938-tól az épület különféle célokra szolgált: leventeotthon volt, 1948 után kultúrházat és mozit rendeztek benne. 1980 után lebontották, s a helyén iparcikkáruházat építettek. A kastély "L" alaprajzú földszintes épulet volt, egyszeru homlokzatokkal. A fohomlokzat egyhangúságát kisebb rizalit törte meg, a koronázóparkányt fogazatosra alakították ki. Az udvari részen uvegezett veranda volt.

A református templommal szemben található a Petrovics család kúriája. A 19. század végén építették. 1945 után pedagóguslakásokat rendeztek benne. Jelenleg a 256-os házszám jelöli. Magas földszintes, "L" alaprajzú épulet. A fő szárnyának három sarkát betonváza díszíti. Az ablakokat szemöldökpárkányos domború keretbe építették. Az udvari részen üvegezett árkádos folyosó és fedett bejárat van. A kúriát már bizonyos mértékben korszerusítették.

A református templomtól délkeletre ált a Bathó család kastélya, amely a 19. század 2. felében épult. Hatalmas, magas földszintes, "L" alaprajzú épület volt. A rövidebb szárnya szélesebb volt a másiknál. 1945-ig lakott itt Bathó Lajos, Komárom vármegye főjegyzője, utána a kastélyt kultúrháznak rendezték be. 1970-ben lebontották, és a helyén családi házak épültek.

Az a kúria, amely a Bathó család eredeti lakhelye volt, egy enyhe magaslaton épult az országút kanyarulata fölött, a 19. század elején. 1945-ig itt lakott Bathó Aladár, Bathó Bálint örököse. Lakot e kúriában az Ezüstkard Renddel kitüntetett Bathó István is, aki 1848-ban a tisztikar országgyűlési követévé választottak. 1945 után a mezogadasági szövetkezet raktára és gépesítő csoportjának műhelye volt az épuletben. Egyszerű, téglalap alaprajzú föld szintes épület volt, amelynek homlokzatait csak a hosszúkás ablakok tagozták.

A most leírt kúriától nem messze, keleti irányban, a római katolikus templom felé vezeto út mellett állt még egy kúria. A Steinej család építtette gazdasági telepének részeként. 1920-ban Polka Pál vette meg, s az ő örökösei laktak benne egészen 1990-ig, utána az épuletet lebontották. "L" alaprajzú földszintes épület volt nyolctengelyes főhomlokzattal, a sarkán kváderkirakással tagozva. Az udvari részen nyitott árkádos folyosó volt, amelyet késobb részleges falazással tettek zártabbá. A kúriához hatalmas emeletes magtárt építettek.

A Vaskapu nevű dűlőben a 19. század 2. felében Fehérváry László építtetett kúriát, de a 20. század elejétol birtokának intézoi laktak benne: előbb Fuchs, később Szugyi. Egyszerű, téglalap alaprajzú épület volt. 1970-ben lebontották.

A káptalanmajori kúriát - a községtol délnyugatra - a 19. század végén az esztergomi érsekség építtette érseki nyaralónak, valamint intézoi lakásnak. 1945 után is lakásként használták. Téglalap alaprajzú, földszintes épület, mindkét homlokzaton enyhén kiugró rizalittal. A főbejárat teteje két pillérre támaszkodik. A mellékhomlokzaton bábkorlátos veranda van. A kúria középső részét a rizalitokkal együtt manzárdtető fedi.

A község neves személyiségei

A Csúzy család első ismert őse Sándor volt (1247). János 1327-ben a magyar hadsereg egyik vezéreként harcolt a velenceiek ellen vívott csatában. Az ősi nemzetségi birtokaik Csúzon, Kurtön, Kislócon és Komáromszemerén voltak. 1529-ben voltak birtokaik Jászfalun, Kamocsán és Kurtakeszin is. János és Menyhért adományként megkapta Csúzt, ahol aztán a Csúzyak 1848-ig birtokosok voltak. Gáspár 1764-tol 1772-ig I. alispán volt. Az 1832-ben született Pál császári és királyi kamarási tisztséget töltött be.

Valasik János (Valiašik, Vallasik, Walassyk - 1719, Kalacsna 1768, Barka) katolikus pap és fordító volt. 1744-tol 1747-ig Csúzon volt káplán, 1747-tol Barkán pap. 1768-ban jelent meg fordításában Nagyszombatban Illyés Andrásnak a szentek életérol írott munkája. A fordításban a nyugatszlovák nyeljárásból kialakított szlovák nyelyváltozatot alkalmazta.

Karácsony József (?-1831, Csúz) 1793-tól több helyen volt r. kat. káplán, majd 1808-tól Csúzon szolgált. Egyházi tanácsbíró és puspöki tanácsos is volt.

Morvay János (1795-1842, Csúz) Komárom megye táblabírája s 1840 és 1841 között csúzi r. kat. lelkész volt. A koleráról szóló egészségügyi munka szlovák fordítása jelent meg tőle 1831-ben Nagyszombatban. Egyházi tanácsbíró és puspöki tanácsos is volt.

František Palacký (1798, Hodslavice-1876, Prága) Cseh történetíró, publicista és politikus, a cseh nemzeti ébredés és a cseh és szlovák kapcsolatok ideológusa fiatal korában nevelősködött özvegy Csúzy Zsigmondné János és Károly fia mellett. A család főképpen Bécsben lakott, de a nyári szüneteket Csúzon töltötte, s vele együtt Palacký is, aki nagyon jól érezte ott magát.

Zoványi Jánoska Mihály (1839, Esztergom-?) több helyen volt r. kat. lelkész, majd Pesten és Budán több lapnak a szerkesztője, illetve munkatársa. 1874-ben Csúzra jött lelkésznek, de két év múlva feladta helyét. Később Pestre, utána Imelyre került Papnak.

Komlóssy Ferenc (1853, Nagytapolcsány-?) mint r. kat. lelkész 1886-tól Csúzon szolgált, 1890-ben áthelyezték Muzslára. 1892-ben püspöki káplán és az elemi iskolák főtanfelügyelője, 1891-ben a Népnevelő című folyóirat főszerkesztője lett.

Ifj. Kálmán Rudolf (1861, Komárom-?) jogi tanulmányainak befejezése után Komáromba került; előbb aljegyző, majd árvaszéki igazgató, később megyei főjegyző lett. 1893-ban Csúzra ment a családi birtokra gazdálkodni. 1905-ben a nagyigmándi választókerület országgyűlési követévé választotta. 1906-ban Komárom vármegye főispánja lett.

Csúz látnivalók, ISBN 80-88804-57-4

Összes látogatók száma 2007.10. óta